Berti és a barátságos kukásautó
Mióta Walter hazavitte Berti-t, a régi garázs újra életre kelt. A levegő olaj és falevelek illatát hordozta, a szerszámok csörrenése messzire hallatszott a fák között.
Egyik nap a reggeli napfényben különös zúgás hallatszott az erdei útról. Berti kíváncsian kidugta az orrát a garázs ajtaján. Egy nagy, zöld kukásautó döcögött elő a fák közül. A motorja mélyen brummogott, de a hangjában volt valami vidám pattogás is.
– Helló, öreg barát! – kiáltotta. – Még mindig tartod a frontot? – köszönt vidáman Walternek.
Walter felnevetett, és kigurult a garázsból.
– Kazmér! Te aztán mindig visszatalálsz!
– Kazmér! Te aztán mindig visszatalálsz!
A két jármű melegen üdvözölte egymást. Kazmér, a kukásautó, Walter régi ismerőse volt. Még akkor járt erre, amikor a garázs nap mint nap megtelt járművekkel. Mostanra már nem volt mit elszállítania innen — a garázs körül csak falevelek és régi dobozok hevertek –, de Kazmér mégis visszajárt.
– Tudod, Walter, ez az útvonal már benne van a kerekeimben. Mindig van valami eldobott papírfecni, vagy odafújt palack, amit el kell vinni – mondta.
Berty áhítattal nézte.
– Te tényleg rendben tartod az egész környéket?
– Próbálkozom – kacsintott Kazmér. – Sokan sajnos nem vigyáznak a természetre. Eldobnak ezt-azt, nem törődnek vele. De ha együtt szedjük össze, máris jobb hely lesz a világ.
– Segíthetek? – kérdezte Berti lelkesen.
Kazmér nevetett.
– Persze! Pattanj mellém, bejárjuk az erdőszéli ösvényt!
– Persze! Pattanj mellém, bejárjuk az erdőszéli ösvényt!
Így történt, hogy Berti első közös útjára indult – nem is akárkivel, hanem Kazmérral. Menet közben megtudta, hogy hová kerül a szemét, mit lehet újrahasznosítani, és miért fontos, hogy mindenki vigyázzon a környezetére. Kazmér mindent megmutatott: a patakparton talált üres zacskót, az elhagyott bicikliláncot, sőt, még egy régi cipőt is.
– Nocsak! – morogta egyszer csak, és előhúzott valamit. Egy poros, régi fatábla volt. Kicsit kopott, de egy halvány feliratot lehetett látni rajta: „Varázs Garázs”
– Ez… ez ránk illik! – mondta Berti. – Walter mesélte, hogy régen ez volt a neve.
– Akkor nincs más hátra – mosolygott Kazmér –, ki kell tennünk újra!
Visszagurultak a garázshoz, ahol Walter örömmel fogadta őket. Közösen megtisztították a táblát, Kazmér pedig óvatosan felemelte a darut, és felszerelte a kapu fölé.
Amikor a nap utolsó sugarai végigcsillantak a régi deszkákon, a felirat újra ragyogni kezdett:
„Varázs Garázs”.
„Varázs Garázs”.
Most már hárman voltak. Egy régi-új hely, három barát, és egy közös cél: életet lehelni egy elfeledett garázsba.
